Székely katonanevelde

Az 1848-49-es szabadságharc fontos helyszíne volt Kézdivásárhely. A céhes városban három fegyverkészítő mester volt, ezzel szemben a háromszor akkora népességgel rendelkező Marosvásárhelyen csak egy. Kézdivásárhelyen már a szabadságharc elkezdése előtt katonanevelde működött. Ennek, és a közeli kénlelőhelyeknek is köszönhető, hogy a berecki születésű Gábor Áron (1814-1849) híres ágyúit Kézdivásárhelyen öntötte.

1817. szeptember 15-én Ferenc császár nejével együtt meglátogatta Kézdivásárhelyt. E látogatás alkalmával terjesztette elő báró Purczel katonai parancsnok egy katonai nevelő létesítésének tervét.  Az előterjesztés megnyerte a császár tetszését és helyben kinevezte Purczel bárót ezredessé majd felhatalmazta a szükséges alap előteremtésére. Adományok érkeztek az egész országból, 74000 forint gyűlt össze, amiből 45000 a székely katonák és civilek adománya volt. Ebből az összegből fogtak neki, hogy építkezzenek.

A katonanevelde építése 1818. május 1-én kezdődött Doborházi mérnök tervei alapján. Az építkezés négy évet tartott, 1822 szeptemberében elkészült a székely katonanevelde klasszicista stílusban.

Kézdivásárhely polgársága kezdetben nemigen támogatta az ötletet, a katonaneveldét  “pityókás kertnek” gúnyolták.

Honvéd-laktanya, a kép megjelent Beke Ernő, Üdvözlet Kézdivásárhelyről című kötetében

Az iskola 1823 október 4-én nyílt meg a 125 tanulóval, a tiszti képzés 1839-től indult. Érdekesség, hogy a bentlakó diákok nem csak az intézetben, hanem azon kívül is mindig katonai ruhában jártak és katonai felügyelet alatt álltak. 

Bem tábornok, egy 1847-es látogatása során azt mondta, hogy “az itt nevelkedett katonák nem altisztnek, hanem főtisztnek nevelkednek, ezek még velünk szembe fognak állni.”

Az 1848-as szabadságharc ideje alatt számos itt nevelkedett katona harcolt az osztrák önkényuralmi rendszer legyőzése érdekében. A világosi fegyverletétel után a katonanevelde megszűnt.

A kaszárnya

Az épület jelenleg várja, hogy elkezdődjenek a felújítási munkálatok, amelyekre a közeljövőben kerül sor, Európai Uniós forrásokat felhasználva.

Kézdivásárhely lakói büszkék arra, hogy a székelyek kezében fegyver volt, s a rájuk bízott  hágókon át, főleg az Ojtozi-szorosban nem tudott behatolni semmilyen pusztító népség. Ezért nem hagy minket közömbösen a kézdivásárhelyi székely katonanevelde jövője.